A jól megfogalmazott cél már fél siker – erről beszéltünk már többször itt a Hatszínvirág blogon is például itt és itt.
A cél felé vezető úton fontos, hogy fenn tudjuk tartani a motivációnkat. A mai napra hoztam néhány ötlet a megvalósításhoz – nem biztos, hogy mindegyiket magadénak érzed – gondolatébresztőnek, inspirációnak szánom. Fogd fel úgy, mint egy svédasztal, ami tetszik: vedd ki belőle és használd amivel tudsz azonosulni.
Én ezekkel támogatom magam:
1. Rendszeresen olvasok. A gyerekek mellett ugyan nem jut rá annyi időm, amennyit valóban szeretnék, de a napi 1-2 fejezet is jótékony hatású a lelkemnek. Általában 2 könyvet olvasok egyszerre: 1 könnyedebb regényt és 1 pozitív pszicho-önfejlesztés-coaching témájút. Ha úgy érzem agyilag zokni állapotban vagyok, akkor a könnyedebb, szórakoztatót választom, ha inspirációra-motivációra-erőre- pár bíztató gondolatra van szükségem, akkor az önfejlesztőt. A képen látható idézet például Bagdi Bella: Élni jöttem könyvéből való – most ez az aktuális önfejlesztős olvasmányom.
2. Ha nem vagy olvasós, hallgathatsz videokat, hanganyagokat is. Rengeteg remek pszichológus és segítő előadása elérhető, akár ingyenesen is nagyon jó minőségű tartalmakhoz lehet jutni. Az én egyik kedvenceim például a Nyitott Akadémiások. Ha a környékemen van élő előadásuk, oda is szívesen ellátogatok, mindig hozok haza magammal belőle 1-1 felismerést, új gondolatot ami ha nem is váltja meg a világot, de mutat új nézőpontot, vagy ad új ötleteket és rávilágít olyan lehetőségekre, amelyek eddig nem jutottak az eszembe.
3. Igyekszem olyan emberekkel körül venni magamat, akikkel szívesen töltök időt, akikkel inspirálólag hatunk egymásra.
4. Figyelek arra, hogyan kommunikálok magammal, és ha elakadok először önmagamban keresem a választ. Sokat segít ebben az alkotás, az írás és néha a meditáció.
5. Mentális cenzúra: igyekszem figyelni arra, és megszűrni, hogy milyen információkat engedek be a tudatomba. Kerülöm az olyan oldalakat, könyveket, filmeket, bármit, amik lehúznak, rossz érzéseket keltenek bennem, valamint igyekszem kerülni az olyan emberek társaságát, akik szintén nem jó irányba visznek, folyton panaszkodnak, pletykálnak, akikekkel nem érzem jól magamat.
6. Ha úgy érzem elakadtam és önmagamban nehezen jutok egyről a kettőre 1-1 kérdésben: kérek külső segítséget. Jó ha a coachnak is van coacha, teljesen más érzés átülni a másik székbe, mintha önmagamnak vezetném le a gyakorlatokat (persze azt is szoktam ), de időnként jól esik kibeszélni magamból a dolgokat egy külső embernek, és megismerni új nézőpontokat az én rendszereimen és “kockámon” túl. Az emberekkel foglalkozó, segítő szakmában dolgozóknak szerintem kifejezetten fontos, hogy figyeljenek arra, hogy ne égjenek ki és figyelmet fordítsanak önmagukra és a saját lelki egészségük megőrzésére, erre én is szoktam időt, energiát és pénzt szentelni. Sokat tud segíteni egy-egy elakadásban, “ha nem látjuk a fától az erdőt.”
7. Napi szinten erősítettem magamban a pozitív érzéseket, például a hálát. Ha negatív érzéseim támadnak nem fojtom le őket, de nem ragadok meg bennük. Ebben segít például számomra a zene, az írás, az imádság.
8. Nagyon szeretem a különböző kártyákat, a motiváló idézeteket: ezekből is húzok napi szinten, mindig találok 1-1 olyan gondolatot, amiből tudok töltekezni.
9. Vizuális eszközökkel emlékeztettem magam a céljaimra, a motivációimra és arra, hogy mit szeretnék érezni, ha elérem a céljaimat és addigis az ahhoz vezető úton. Ilyen például 1-1 mandala vagy az álomtabló.
10. És ami nagyon fontos itt is: a megfelelő önismeret. Tudjam, miért akarom ezt az egészet, mi a mozgatórugóm. Ennek megtalálása egy hosszabb folyamat eredménye volt, de sokat segít, hogy tisztában vagyok vele: átsegít a csüggedősebb napokon. Mint ahogy azt is fontosnak tartom, hogy szeressük amit csinálunk, szeressük magát az utat is, amin járunk.
“Igazán az esik jól, és hosszútávon abban vagyunk kitartóak és eredményesek, amit belső késztetésből teszünk. A kiégés megelőzése szempontjából pedig alapvető kérdés, hogy tartósan is megtaláljuk-e a belső motivációt ahhoz, amivel foglalkozunk. A belső motiváció helyét azonban akár rövid időn belül is átveheti a külső motiváció. Egy kutatás keretében olyan óvodás gyerekeket választottak ki, akik különösen szívesen énekeltek. Ezeknek a gyerekeknek azt mondták a kutatók, hogy ezután az énekükért jutalomban fognak részesülni – majd hónapokon keresztül figyelték, mi történik az ajánlat hatására. Az eredmény az lett, hogy megsérült a gyerekek belső önjutalmazó rendszere. Addig ugyanis azért énekeltek, mert ez örömöt okozott nekik, miután azonban beépítették a jutalmazás köreit, a belső motiváció néhány hónap alatt elenyészett, átvette helyét a külső motiváció. A figyelmük az önfeledt tevékenységről a jutalomra terelődött, ráadásul egyre kevésbé élvezték magát az éneklést.”
Pál Feri: Ami igazán számít